Nem igazán igazodok ki ebben a világban. Én építészként végeztem, otthonosan mozgok a tartószerkezetek között, szívesen megbeszélem bárkivel a házának homlokzatát, de a címben szereplő kifejezések nekem mintha kínaiak lennének.
A cégünk, amiben vezető vagyok most kezdte annyira kinőni magát, hogy már ilyen dolgokkal is foglalkoznunk kell, mint például az autó tartós bérlet. Egyszerűen azért, mert ha más cégek ajánlanak ilyen szolgáltatásokat az alkalmazottjaiknak, mi pedig nem, akkor le fogunk maradni tőlük. Az emberek pedig szeretik az efféle kényelmi díjakat, mint a lízing autó. Arra azonban kevesen gondolnak, hogy viszonylag friss vállalkozás vezetőként nem feltétlenül vagyok erre kiképezve. Persze vannak gazdasági ismereteim, végeztem az egyetemen gazdasági tárgyakat, de erre azok pont nem tértek ki. Van a cégünkben olyan vezető pozíciójú kolléga, aki ehhez jobban értene, de az a nagy bajom, hogy maximalista ember lévén nem szeretem a feladatokat kiadni a kezemből, így magam szenvedem végig ezt a procedúrát. Először is meg kellett ismernem egyáltalán a különbséget a hitel, a lízing és az autó tartós bérlet között. Bevallom, korábban azt sem tudtam, mik ezek a kifejezések, de ilyen dolgokat is mind meg kell tanulni, ha ez ember vállalkozásvezetésre adja fejét.
A legelterjedtebb finanszírozási formának a hitelt és a lízinget tekintjük. Ezek közül a hitelt ugye nyilván mindenki ismeri, egy elég egyszerű pénzügyi termék, egyik ismérve, hogy az egyén finanszírozhatósági képességének megfelelően adnak, illetve van, hogy nem adnak a bankok. Most persze az autó témában maradunk. Hitelt gyakorlatilag bármire fel lehet venni, de nekem most a céges autók témájánál kell maradnom. A hitelezésnek az a nagy előnye, hogy a hitelre vett autó tulajdonjoga a hitelszerződés aláírásától jogilag és pénzügyileg is a céget illeti, vagy a magánszemélyt. Így a cégnek kell az autót nyilvántartania és az esetleges károkkal elszámolni is a cégnek kell.
Káresetek tekintetében a lízing is hasonló. A lízing abban különbözik a hiteltől, hogy itt fedezetnek számít a cégünk finanszírozhatósági képessége mellett maga a lízingelt autó is. A másik, még számottevőbb különbség, hogy amikor egy gépkocsit lízingbe vesz egy cég, az csak számviteli értelembe lesz a cégé, de a tulajdonjog nem a mienk, amíg az utolsó részletet meg nem fizettük.
Az autó tartós bérlet abból a szempontból egészen más, mint az előzőek, hogy ez nem pénzügyi termék. Gyakorlatilag csak egy egyszerű szolgáltatás jogi értelemben is. Ebből származik az az előnye például, hogy a cégünk által fizetett teljes bérleti díj leírható költségként, ami a cég szempontjából előnyös lehet. Azonban a bérletnek van hátránya is a hitellel és a lízinggel szemben, mégpedig az ára. A bérlet ugyanis nagyjából 2%-kal drágább a másik kettőnél, ha nem vesszük figyelembe az iparűzési adót, ami kissé megbonyolítja a képletet. Elképzelhetőnek tartom, hogy ezzel mégis kevesebbet költenénk a bérlettel, mint a hitellel vagy a lízinggel.
Ha specifikusan a tartós bérletről beszélünk, abban a helyzetben megint egy kicsit másként kell gondolkodnunk. A fizetés nem tökéletesen egyenlő részletekre lett osztva, hiszen a futamidő leteltére megpróbálnak beállítani egy, a gépjármű majdani piaci értékét mutató úgynevezett maradványértéket. Ezt a mi cégünknek nem kell megfizetnie, mivel a futamidő végén a flottakezelő az autót a korábban megállapított piaci áron (“maradványértéken”) el fogja adni. Így amennyire én értettem, a kocsi árát a majdani vevő fogja kifizetni helyettünk.
Na ezt a tudást tudtam összeszedni a lehetőségeimről, ezek alapján szinte egyértelmű, hogy az autó tartós bérlet mellett akarok dönteni. Azonban mielőtt megtenném a szükséges lépéseket, mindenképpen tanácsot kérek ehhez értő kollégámtól és ha van rá lehetőség, akkor mástól is, hiszen ez nagyon kényes és fontos téma a cégünknek.