Az első bejárás egy elkészült háznál mindig szép, a második viszont már tanulságos.

Az elsőn friss a vakolat, tiszta a terasz, a kert pedig még csak földmunka, tehát mindenki a burkolatokat és a nyílászárókat nézi.

A második bejárásra általában fél évvel később kerül sor, és akkor derül ki, hogy mi az, ami a rajzon jól nézett ki, a valóságban viszont senki nem tudja karbantartani.

Nálam ez leggyakrabban a telekhatár melletti sávnál jön elő.

A terveken ez egy szép, egy méter széles zöld csík a kerítés és a burkolat között, amiről a látványterven madárfütty jut eszünkbe.

A valóságban ez az a hely, ahova a fűnyíró nem fér be, a kapa nem éri el, és két nyár alatt olyan gazos lesz, hogy a tulajdonos elkezdi utálni az egész kertet..

Én azóta minden kertterven megnézem, hogy a legszűkebb sáv hány centi, és hogy oda milyen géppel lehet egyáltalán bemenni.

Ezt a szemléletet nem egy szakkönyvből szedtem, hanem egy hétvégéből, amit a szüleim házánál töltöttem.

Az apám egy húszéves fűkaszával dolgozik a kertben, és tavaly tavasszal ez a gép mondta fel a szolgálatot.

Először engem hívott, mert azt hitte, hogy én majd megtalálom az interneten, mi kell bele.

Én a márkanévből indultam ki, ahogy azt a legtöbben szokták, mert egy szerelő ismerősöm dobta be, hogy bosch fűkasza alkatrészek kellenek bele.

Két estét töltöttem ezzel, és nagyjából annyira jutottam, hogy az általános webshopokban ilyenkor vagy nincs találat, vagy olyan van, aminél semmi nem derül ki a gépről.

Aztán rábukkantam a peterlancfuresz.hu oldalára, ahol a fűkaszákhoz és bozótvágókhoz való alkatrészek külön kategóriában, márkánként vannak szétszedve.

A legrosszabbak azok az oldalak voltak, ahol a fotón egy általános alkatrész szerepelt, a leírásban pedig egyetlen sor, hogy a legtöbb géphez jó.

Építészként ez a mondat pontosan úgy hangzik, mint amikor valaki azt mondja egy anyagra, hogy bárhova beépíthető.

Ott láttam meg, hogy a valóság kicsit másképp működik, mint ahogy én elképzeltem.

Az alkatrészek nem egyetlen nagy halomban vannak, hanem márkánként, tehát külön szerepel a Stihl FS, a Husqvarna, az MTD, az Echo, a Honda GX 25, a Makita-Dolmar, az Oleo-Mac, a Ryobi, a Shindaiwa vagy éppen az Alko.

Vagyis nem a hallomásból vett márkanév a kiindulópont, hanem az, hogy pontosan mi van a gépre írva, és hogy melyik alkatrészcsaládba tartozik.

Az apám gépén a matrica félig lekopott, ezért végül lefotóztuk a vázat, és elküldtük az info@peterlancfuresz.hu címre.

Türelmesen végigkérdezték vele, mit lát a fotón, és onnantól sokkal gyorsabban haladtunk, mint az én két estémmel.

A Péter Láncfűrész magáról azt írja, hogy alkatrészkínálata egyedülálló a magyar piacon, és két este keresgélés után ezt nem is nehéz elhinni.

Az is kiderült, hogy Tarcalon van egy átvételi pontjuk, ahol hétköznap délutánonként személyesen is lehet kérdezni, és ott ingyenes tanácsadást adnak.

A gép végül újra üzembe állt, és tavasszal ő vágta le a kerítés melletti sávot a szülői ház körül, ugyanazt a méteres csíkot, amit én a terveimen sokáig csak zöld színnel jelöltem.

Azt hiszem, ez a hétvége többet tanított nekem a kerttervezésről, mint bármelyik korábbi bejárásom.

Nekem viszont az maradt meg az egészből, hogy a bosch fűkasza alkatrészek típusú keresés önmagában sehova nem vezet, ha az ember nem tudja, milyen gépről beszél.

Pontosan ugyanez a helyzet a tervezésben is, mert a megrendelő általában egy márkanevet mond, miközben valójában egy problémát szeretne megoldani.

Azóta a második bejárásokon nemcsak a repedéseket nézem meg, hanem azt is, hogy a kerítés melletti sávban áll-e még a gaz.

Ha valaki hasonló cipőben jár, és éppen bosch fűkasza alkatrészek után kutat, annak érdemes előbb a márkánkénti bontást végignéznie a Péter Láncfűrész oldalán, mert onnan sokkal hamarabb kiderül, mit is keres valójában.