Nagy vágyunk volt, hogy saját házunk legyen. Sikerült is egyet végre vásárolni, de most kezdődik igazán majd a nagy feladat.

A leendő otthonunk

A fővárostól nem messze vásároltunk egy kis házikót. Már nagyon utáltam a panel tömböket, és a robot embereket. Folyton az nézni, hogy felkelnek, elmennek, majd hazajönnek, és mindent megrögzülten csinálni. Mint a zombik.

Soha nem szerettem igazán ezt az életet, de egy darabig ezzel kellett együtt élni, és ezt megszoktam. Persze nem muszáj beletörődni a dolgokba,és tehetünk ellene.

Szerencsére Jani a párom is hasonló gondolkodású volt, mint én. Mindig is a csendesebb környezetre, és a meghitt otthonra vágyott.

Ezért döntenünk kellett, vagy feladjuk az álmunkat, és maradunk a panelban, vagy pedig bevállalunk egy kis ingázást, és megteremtjük magunknak azt az otthont, amire mindig is vágytunk…

A választás

Végül bevállaltuk a napi ingázást, azért, hogy olyan otthont teremtsünk magunknak amilyet szeretnénk.

Kis házikót sikerült megvásárolni, nem messze az anyósométól, így oda is gyakrabban tudunk majd menni látogatóba. Persze sok tenni való van vele, hiszen át szeretnénk sok mindent alakítani, és kicsit modernizálni is. A régi jellege mindenképpen megmarad, hiszen ezért is szerettünk bele, csak egy kicsit korszerűbbé tesszük. A fürdőszobát teljesen szét kell verni, és újat építeni.

Hétvégenként kijövünk, ilyenkor a párom szüleinek a családi házában alszunk, így nem kell hazamenni, és amit tudunk, mi csináljuk meg. Persze a fürdőszoba nem ilyen, így oda szakember jár. A vásárlást mi oldottuk meg, nem is volt egyszerű közös nevezőre jutni, de végül ez is sikerült. Én mindenképpen szép nagy szabadon álló lábakkal rendelkező kádat szerettem volna, a párom viszont sarok kádat. Nem igazán tartom kényelmesnek, és praktikusnak sem, így sikerült rábeszélnem, hogy az én vágyam teljesüljön.

Sok még a teendő… de mindent csak szépen sorjában. Már az is nagy kihívás volt, hogy a házat meg tudtuk venni, nem hogy még most a felújítás is. Már az is szóba került, hogy addig odaköltözhetnénk anyósomékhoz, és akkor közelebb lennénk, de ez egyenlőre most még nem járható. Hogy miért?  A hétköznapi munka mellett, még ott van az angol nyelvtanfolyam is, amire járok. Hetente pár alkalommal még munka után. Amíg az tart, addig nem szeretnék költözni, de az már nem sok, így pár hónap múlva akár újra szóba is kerülhet.