Amikor az ember építkezik, nem ritkák a váratlan kiadások. Mi például most ebben a cipőben járunk. A házunk már háromnegyedig készen van, de a kivitelező mindig kitalál valamit, ami miatt csak úgy csurognak ki a zsebünkből a százezrek. Itt is egy kicsit több lett, meg ott is… már követni sem tudom. És akkor itt most csak ennek a költségéről beszélünk, arról nem, hogy az embernek nem csak ezzel kapcsolatosan vannak kiadásai, hanem valamiből élni is kell, és ne adja ég, de közbejönnek más váratlan kiadások is, mint például a fogam.
Természetesen, mikor, ha nem most kellett olyan szinten tönkrevágódnia majdnem az egész fogsoromnak, hogy egyrészt muszáj volt vele valamit kezdeni, mert úgy nem tudtam még enni sem, másészt pedig a kínok kínját éltem át, ami azért jó, mert munka mellett egy házépítés az olyan, mint két teljes műszakos állás. Koncentrálni pedig mindenre, és 100 %-osan ott lenni nem olyan egyszerű, ha az ember a fájdalomtól nem alszik éjjel. Szóval, száz szónak is egy a vége, meg kellett oldani a fogproblémámat logisztikailag és anyagilag is, mielőtt minden összeomlott volna körülöttem.
De hol talál a mai világban az ember olyan fogorvosi klinikát, ami bent van a városban megközelíthető helyen, rugalmasan tudnak időpontot adni, és jó hamar, és ennek ellenére az ember nem hagyja ott a gatyáját is? Azt hittem, ez egy költői kérdés, és a válasz egyértelműen sehol, aztán kiderült, hogy nagyot tévedtem. Ugyanis a fogpótlás, amire szükségem volt, olyan zökkenőmentesen és hamar megtörtént, hogy így az építőiparral hadakozva nem is tudtam, hogy örömömben sírjak, vagy nevessek.
Kezdjük azzal, hogy az időpontkérés neten keresztül ment, fel se kellett hívnom őket, odamentem időre, azonnal fogadtak, és profi megoldást találtak a problémámra pillanatok alatt. Azt meg már el se hittem, hogy a végén mennyi lett a számla összege. Van-e szebb hír a férfiembernek, hogy mikor fel van készülve, hogy egy kisebb ország éves GDP-jét fogja otthagyni a fogorvosnál, kiderül, hogy a számla a vártnak kb. a fele? Nem kellett hazamennem, és vázolnom az asszonynak, hogy a nappalin végül nem lesznek ajtó méretű ablakok, csak lőrések, nem kellett azt mondanom a gyereknek, hogy idén csak az egyik lábára kap cipőt, majd jövőre megkapja a párját. Esküszöm, ez maga a csoda.
És most pár szót a végeredményről:
Alapvetően nem voltak szép fogaim, sajnos ez genetika nálunk a családban, mindenki fogsora kicsit görbe. Én sem úsztam meg, ráadásul valami fura elszíneződések is tarkították, szóval annyira nem is bántam, hogy kicserélődtek. Az új fogsorom viszont csodás lett. Egyszerűen nem tudok betelni vele. Biztosan furán néznek rám az emberek, mikor a piros lámpánál a visszapillantó tükörbe vicsorítok, de ez megy minden nap, annyira szeretem nézni az új „ékszeremet”. Teljesen feltöltődtem ettől a változástól, olyan, mint ha kicseréltek volna. megnőtt az önbizalmam, és ez nagyon jó érzés nekem. Féltem, mikor belevágtam, hogy olyan leszek, mint nagyapám a mű protkóval, de ez kifejezetten ízléses lett, és szerintem, aki nem ismert előtte, nem is veszi észre, hogy nem igazi.
Szóval így megy tovább az építkezés, hogy közben keserédes örömök érnek. Nem mondom, hogy örülök ennek a kiadásnak, de talán, ha leszámítjuk az időzítést, jó is hogy így történt minden. És ha már én túl vagyok rajta, arra gondoltam, jövőre elviszem a kölyköket is. Mivel ők sem maradtak ki a családi örökségből, talán nem ártana, ha most gyerekkorban kezdenénk meg a fogszabályzást. Szeretném, ha nekik a kócos fogukból adódó hátrányokkal nem kellene szembesülniük, feszengés mentesen élhetnék a kis életüket. Csak jussunk el odáig, hogy kész a ház. És nem bánnám, ha a kivitelező is néha úgy hívna fel: „Főnök! a számla most csak a megbeszéltnek a felel lett!”