Az életben komoly kihívások elé állítanak minket, azt hiszem, néha túlzottan gyakran is.

Amiről most beszélek, szerencsére nem az én történetem, hanem egy barátommal esett meg.

Történt ugyanis, hogy ennek a barátomnak egy kis vállalkozása van, egy kis közért a belvárosban.

Nem franchise tag, de egy egészen hangulatos és jó árakat kínáló kis boltocska, amiben az édességektől elkezdve a főzéshez nélkülözhetetlen alapanyagokon át egészen a különleges belga csokikig és tisztítószerekig minden megtalálható. Szóval olyan hely, ahova ha bemész, mindent be tudsz szerezni. Ráadásul éjjel-nappali. Szóval ez is egy komoly előnye.

Már csinálja vagy tíz éve, és jól megy neki, van egy szilárd vásárlói köre, a környéken élők mind odajárnak hozzá, sok idős nénike kifejezetten nála veszi az újságot minden reggel. Szóval olyan igazi, harmonikus kapcsolata van a környezetével. Mindenki szereti a kisboltot, ahová bármikor be lehet menni, mert mindig nyitva van, és úgyis be lehet szerezni, amire szükség van.

Csakhogy aztán nem régen a felette lakó család eladta a lakását egy férfinek, aki pedig komoly építészeti munkálatokba akart belefogni. Sőt, nem csak hogy akart, hanem hozzá is látott.

A probléma azonban az volt, hogy ezek a munkálatok teljes mértékben akadályozták a bolt működését. A munkások a folyton a bolt előtt pakolták a különböző eszközöket, falakat bontottak, méghozzá olyanokat is, amelyek már ennek a barátomnak az ingatlanrészét is érintették.

Ő pedig hiába próbált beszélni ezzel az új tulajdonossal, az hihetetlen módon lekezelően beszélt vele. Elmondta, hogy neki semmi köze az ő ingatlanjához, meg hogy miként újítja fel, illetve valami papírokat is mutogatott, amik alapján – szerinte – joga van ezekhez a munkálatokhoz. Meg hogy ő már kifizette az építészcéget is, és így tovább.

Szóval ez a barátom eléggé elkeseredett, hiszen úgy tűnt, nincs mit tennie ez ügyben. No meg hiszen mit is értett ő jogi dolgokhoz, építészeti engedélyekhez.

Szóval így panaszolgatta ezt a bánatát mindenkinek, mert úgy tűnt, el kell tűrnie, hogy ellehetetleníti a felette lakó szomszédja.

Csakhogy aztán egyszer, amikor egy nagyobb társaságban mesélte ugyanezt el, az egyik közös ismerősünk felvetette, hogy attól, hogy az a férfi azt mondta, jogilag rendben van ez a dolog, attól még nem biztos, hogy így is van. Ugye? Milyen logikus felvetés? Pedig korábban mindenki, köztük én is, elhittük a barátomnak, hogy tényleg nincs mit tennie.

Ez a közös ismerős végül azt javasolta, hogy fogadjon fel egy szakembert, olyat, aki jártas a jogi procedúrákban, és utána tud járni ezeknek a dolgoknak. Hát végülis csak van egy magánnyomozó Budapesten, nem?

Eleinte vicces ötletnek hangzott, furának meg kissé filmesnek, de végül csak rákeresett valaki a telóján, és ha hiszitek, ha nem, tényleg van magánnyomozó Budapesten. Méghozzá olyan, akinek a felesége ügyvéd, és együtt dolgoznak, tehát valóban utánajárhatnak ezeknek a jogi útvesztőknek. A honlapukon részletesen leírják, hogy milyen mély és naprakész ismeretekre van szüksége egy magánnyomozónak, s bizony, ennek része az is, hogy utánajár az ilyen kétes ügyeknek, és a megbízónak feltárja a valós tényállásokat.

Na, ez a barátom most fog beszélni ezzel a nyomozóval, hiszen a honlap szolgáltatásait elnézve valószínűsíthető, hogy ez a detektív kompetens ilyen ügyekben is, hiszen ha valaki a polgári peres ügyektől elkezdve, a biztosítási csalásokon át, egészen a környezettanulmányokig mindenben jártas és naprakész, akkor valószínűsíthető minden reményeink szerint, hogy ilyen témában is tud megoldást javasolni. Ugyanis az előzetes egyeztetések alapján nagyon bíztatónak nevezte a helyzetet a szakember. Úgy néz ki, hogy mégsem egészen szabályos az, ahogy átalakítja a lakását a barátom üzletének kárára.

Reméljük a legjobbakat, sokat várunk ettől a megoldástól, hiszen az emberek tele vannak előítéletekkel meg sztereotípiákkal, ha azt a szót hallják: magánnyomozó. De látva a leírásokat, hogy milyen komoly hátér szükségeltetik hozzá, egészen megváltozott a hozzáállásom ehhez az egész dologhoz. Most már sokkal inkább hivatásként tekintek rá. Remélem, aki ezt most olvassa, szintén másként tekint ezután a magánnyomozókra. Az én szememben ez most már egy egészen tiszteletre méltó és igenis nagy tudást megkívánó munkakörként jelenik meg. Már csak azt remélem, hogy sikerül megoldania a barátom problémáját.